Kényszerértékesítés, avagy kilakoltatási moratórium

Absztrakt

Tanulmányom célja, hogy átfogó elemzésként szolgáljon a kényszerértékesítési kvóta alapját adó fedezeti lakóingatlanok és a kvótakihasználtság alakulását illetően, mivel a témában nem született átfogó tanulmány, mely felölelte volna a kényszerértékesítés mértékének törvény által szabályozott eddigi 3 éves időszakát. A Magyar Nemzeti Bank által publikált kényszerértékesítési adatokalapján végzett statisztikai idősor elemzések és trendelemzések eredményeként az ország megyéit négy, általam kialakított, egymástól jól elkülönülő régióba soroltam be: délnyugat-dunántúli régióba, közép „tengely”, közép magyarországi régió és észak-északkelet magyarországi régiókba. Felosztásomat 3 év idősorának elemzésével, trend és mediánszámítással igazoltam. A három régió közül a délnyugat-dunántúli régió esetében a legalacsonyabb a kvóta alapját képző ingatlanok és a kényszerértékesítésre ténylegesen kijelölt ingatlanok száma és a kvótakihasználtság egyaránt. A régió a munkanélküliségi ráta, és a rossz bonitású hitelek tekintetében is kedvező értékekkel rendelkezik, mely magyarázatként szolgálhat az alacsony kvótakihasználásra. További célom volt az átstrukturált hitelek állományának és a kényszerértékesítési kvótakihasználás alakulásának vizsgálata. Megállapítható, hogy annak ellenére, hogy a lakossági hitelek egyre nagyobb hányada kerül az adós nemfizetése elkerülése érdekében átstruktúrálásra, a kvótakihasználtság alig mutat változást.

JEL kódok: D14, G21