Az optimális hitelkockázati szint és a diverzifikáltsági fok kapcsolata a bankszektorban
DOI:
https://doi.org/10.17836/EC.2019.1.091Kulcsszavak:
diverzifikáció, portfólió, bank, banki hitelezés, kockázatelemzésAbsztrakt
A hitelkockázati szint optimalitása sokféleképpen definiálható, a szolvencia és a profitabilitás például különösen fontos szempontok. Jelen tanulmány egy elméleti modellben a szolvencia-optimalizáló és a nyereség-maximalizáló hitelkockázati szintek összehasonlításával, valamint az optimális hitelkockázati szintek és a hitelportfolió diverzifikáltsági foka közötti összefüggések elemzésével foglalkozik. A modellben a diverzifikáltsági fok mérése a hitelporfólió nagyságával történik, a nyereségességet a sajáttőke hozama méri, a szolvenciát pedig a sajáttőkeeloszláshoz tartozó egyik percentilis érték jellemzi. Az eredmények alapján arra lehet következtetni, hogy a szolvencia-optimalizáló és a nyereség-maximalizáló hitelkockázat közötti különbség növekedhet, ha a hitelportfólió mérete csökken. Az elméleti eredmények arra is utalnak, hogy a bemutatott modellben nincs olyan diverzifikáltsági fok, amelynél a szolvencia-optimalizáló és a nyereség-maximalizáló optimum azonos lenne.
JEL-kódok: G11, G21
Hivatkozások
Acharya, V. V. – Yorulmazer, T. (2007): Too many to fail – An analysis of time-inconsistency in bank closure policies. Journal of Financial Intermediation, 16, 1–31. DOI: https://doi.org/10.1016/j.jfi.2006.06.001
Agnello, L. – Sousa, R. M. (2012): How do banking crises impact on income inequality? Applied Economics Letters, 19, 1425–1429. DOI: https://doi.org/10.1080/13504851.2011.631885
Blum, J. (1999): Do capital adequacy requirements reduce risks in banking? Journal of Banking & Finance, 23, 755-771. DOI: https://doi.org/10.1016/s0378-4266(98)00113-7
Beltrame, F. – Previtali, D. – Sclip, A. (2018): Systematic risk and banks leverage: The role of asset quality. Finance Research Letters, 27, 113–117. DOI: https://doi.org/10.1016/j.frl.2018.02.015
Bank for International Settlements (2017): Basel III: Finalising post-crisis reforms. Bank for International Settlements. Basel Committee on Banking Supervision. https://www.bis.org/bcbs/publ/d424.pdf
Brown, C. O. – Dinç, I. S. (2011): Too many to fail? Evidence of regulatory forbearance when the banking sector is weak. The Review of Financial Studies, 24(4), 1378–1405. DOI: https://doi.org/10.1093/rfs/hhp039
Bülbül, D. – Hakenes, H. – Lambert, C. (2019): What influences banks’ choice of credit risk management practices? Theory and evidence. Journal of Financial Stability, 40, 1–14. DOI: https://doi.org/10.1016/j.jfs.2018.11.002
Chiesa, G. (2008): Optimal credit risk transfer, monitored finance, and banks. Journal of Financial Intermediation, 17, 464-477. DOI: https://doi.org/10.1016/j.jfi.2008.07.003
Cucinelli, D. – Di Battista, M. L. – Marchese, M. – Nieri, L. (2018). Credit risk in European banks: The bright side of the internal ratings based approach. Journal of Banking and Finance, 93, 213-229. DOI: https://doi.org/10.1016/j.jbankfin.2018.06.014
Delis, M. D. – Karavias, Y. (2015): Optimal versus realized bank credit risk and monetary policy. Journal of Financial Stability, 16, 13–30. DOI: https://doi.org/10.1016/j.jfs.2014.11.004
Dermine, J. (2015): Basel III leverage ratio requirement and the probability of bank runs. Journal of Banking & Finance, 53, 266-277. DOI: https://doi.org/10.1016/j.jbankfin.2014.12.007
European Central Bank (2013): Banking structures report. November 2013, European Central Bank, http://www.ecb.europa.eu
Gropp, R. – Vesala, J. (2004): Deposit insurance, moral hazard and market monitoring. European Central Bank, Working Paper Series No. 302 https://www.ecb.europa.eu/pub/research/working-papers/html/papers-2004.en.html
Hałaj, G. (2013): Optimal asset structure of a bank. Bank reactions to stressful market conditions. European Central Bank, Working Paper Series No. 1533. https://www.ecb.europa.eu/pub/research/working-papers/html/papers-2013.en.html
Hakenes, H. – Schnabel, I. (2010): Credit risk transfer and bank competition. Journal of Financial Intermediation, 19, 308-332. DOI: https://doi.org/10.1016/j.jfi.2010.03.001
Kaufman, G. G. (2014): Too big to fail in banking: What does it mean? Journal of Financial Stability, 13, 214-223. DOI: https://doi.org/10.1016/j.jfs.2014.02.004
Marcucci, J. – Quagliariello, M. (2009): Asymmetric effects of the business cycle on bank credit risk. Journal of Banking & Finance, 33, pp. 1624–1635. DOI: https://doi.org/10.1016/j.jbankfin.2009.03.010
McNeil, A. J. – Frey, R. – Embrechts, P. (2005): Quantitative Risk Management: Concepts, Techniques and Tools. Princeton University Press
Michalak, T. C. – Uhde, A. (2012): Credit risk securitization and bank soundness in Europe. The Quarterly Review of Economics and Finance, 52, 272–285. DOI: https://doi.org/10.1016/j.qref.2012.04.008
Momota, A. – Maeda, Y. (2004): The effect of solvency regulation to a bank. Japan and the World Economy, 16, 163–191. DOI: https://doi.org/10.1016/s0922-1425(03)00022-7
Santomero, A. M. (1984): Modeling the banking firm: a survey. Journal of Money, Credit and Banking, 16, 576–602. DOI: https://doi.org/10.2307/1992092101
Stiglitz, J. E. – Weiss, A. (1981): Credit rationing in markets with imperfect information. American Economic Review, 71, 393–410.
Varotto, S. – Zhao, L. (2018): Systemic risk and bank size. Journal of International Money and Finance, 82, 45–70. DOI: https://doi.org/10.1016/j.jimonfin.2017.12.002
##submission.downloads##
Megjelent
Hogyan kell idézni
Folyóirat szám
Rovat
License
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 4.0 International License.
E-CONOM – Online tudományos folyóirat