Hó- és szélfogó erdősávok minősítése szélsebesség-csökkentő hatásuk alapján

Absztrakt

Az erdősávok elemzésével bizonyíték gyűjthető létjogosultságukra; többcélúságuk kedvező hatású a környezetükre, az életközösségekre és a tájra is. Nemcsak mint rendszert kell őket minősíteni, hanem elemeiket is, így az erdősávok alapvető céljából – szélsebesség-csökkentés – kiindulva, áttörtségük számszerű osztályozása nélkülözhetetlen a fenntartásuk indoklásához. A tervezett és kivitelezett szerkezethez képest a változó környezeti feltételek miatt a telepítési hálózat, az alkalmazott fafaj és a szegélyzónák is igényelnek módosításokat, hogy a kívánt szélsebesség-csökkentő hatás érvényesüljön, illetve a hófogó lerakási zóna megfelelő távolságban legyen. Modellezés során részleteket ragadunk ki az áramlási rendszerből, így számos tényező – pl. a helyi körülmények és a meteorológiai viszonyok - eltéréseket okozhat. A szélirány néhány fokos eltérése is relatív szerkezetváltozást és szélsebesség-változást okoz csakúgy, mint a felszín tagoltsága. Kutatásunk célja olyan módszer és mérőszám kialakítása, amely objektíven segíti az erdősáv hosszú távú fenntartását és a védelmi szerep fejlesztését. Vizsgálataink alapján ha a szélvédett oldal és a szélnek kitett oldal porozitásának hányadosa 1,6-5 intervallumban található, akkor jó szerkezetű erdősávról beszélhetünk. A korábban használt áttörtségi tényező helyett egyszerűen és pontosan meghatározható mérőszámokat kapunk az erdősávok jellemzésére. Míg az áttörtségi tényező – az erdősáv előtt és az azt követő – szélmérések alapján számított érték, addig a porozitás a törzstér sűrűségének változásait is figyelembe veszi.