Múzeum a kreatív szektorban. A stratégia megalapozása a Soproni Múzeumban

Absztrakt

A kulturális ipar fogalma és a kreatív iparhoz való viszonyának megítélése az elmúlt évtizedekben alaposan átértékelődött. Ugyanígy változott a múzeumok társadalomban betöltött szerepe is. Modern felfogások szerint az örökség gazdaságilag is hasznos tényező, sőt alapvető esszenciája is a hasznosság. Ez azt jelenti, hogy a kulturális örökség egy részét őrző múzeumok stratégiáiban egyre inkább érvényesülnek gazdaságossági szem-pontok, és elfogadottá válik a menedzsment–szemlélet. Az, hogy a múzeumok menedzseri létszáma felduzzad, az intézmények humánerőforrás-struktúrája átformálódik és egyre többen dolgoznak az intézményműködtetés területén, számos feszültség forrása is. Ennek fő oka, hogy a múzeumokban relatíve kevesebb figyelem jut magukra a gyűjteményekre. Az ellentmondás azonban csak látszólagos, hiszen olyan alaptevékenységek, mint például a tudományos feldolgozás, illetve a dokumentáció – amellett, hogy gyűjtemények feldolgozásának nélkülözhetetlen elemét jelentik – olyan tar-talmak előállítását is lehetővé teszik, melyek egyúttal a múzeumok piaci jelenlétét is erősítik. Egymásra épülő struktúrákról van tehát szó. A Soproni Múzeum stratégiája abba az irányba mutat, hogy az intézmény képes legyen felvenni a versenyt a szórakoztató ipar attrakcióival oly módon, hogy adottságai révén ezt a legmagasabb színvonalon végezze, közben pedig ko-moly szerepet töltsön be az oktatásban, és a társadalmi kohézió erősítésében is. Mindez átalakíthatja az intézményi finanszírozás gyakorlatát, szélesítve a bevételtermelő technikák palettáját.

JEL-kódok: L83