Az evangélikus iskolázás jellegzetességei a 19. század közepi akadémikusok példáján keresztül
DOI:
https://doi.org/10.22309/PTSZEMLE.2024.1.5Kulcsszavak:
19. század, iskolák hierarchiája, tudományos elit, akadémikusok, társadalmi tőkeAbsztrakt
Az 1830-1847 és 1858-1870 között megválasztott magyarországi akadémikusok körében vizsgál-tuk az evangélikusok (31, illetve 28 fő) neveltetésének, iskolázásának jellemzőit. Szocializációjuk és pályakezdésük kapcsán több olyan csoportsajátos jegy is körvonalazódik, amelyek valószínűleg általában is jellemezték a felekezet oktatási, kulturális viszonyait. Meggyőző ada-tokkal támasztható alá a korabeli lutheránus iskolahálózat diverzifikáltsága, decentralizáltsága, s az ezzel járó, kiemelkedő jelentőségű tanulói–hallgatói belső vándorlás. Mindez nyilván csak részben kompenzálta a valódi peregrináció gyakori elmaradását. A külső akadályoztatások (központi tiltás, háborús évek, financiális akadályok) csak részben okozták, hogy a megválasztott akadémikusok harmada, majd a második korszakban a kisebbik fele tanult külföldön. Ez leg-alább ennyire magyarázható az akadémiai mozgalom kezdeti szellemiségével, a nemzeti kultúra kibontakozásában érdekeltek identitásával. A vizsgált akadémiai tagok pályára állásában rendre fontos szerepet játszott továbbá a szülői ház: a család által biztosított induló kulturális tőke sokszorosan meghaladta a korszak társadalmának átlagát. Ez a kulturális és kapcsolati tőke legtöbbször a felsőbb oktatás után magánnevelői szolgálatban hatványozódott tovább.
Hivatkozások
Akadémikusok önéletrajzai. Kéziratok, 19-20. sz. Duka Tivadar önéletrajza. MTA Könyvtára Akadémiai Levéltár. A1031 / I-IV.
Ballagi Mór (1879): Emlékbeszéd Székács József t. tag fölött. Budapest.
Haberern Jonathán (1872): Edvi Illés Pál emléke. Pest.
Hunfalvy Pál (1881): Emlékbeszéd Haberern Jonathán fölött. Budapest.
Széchy Károly (1887): Döbrentei Gábor mint nevelő. Erdélyi Múzeum, 4. 1. 24-52. Toldy Ferenc (1856): Repiczky János. In: Toldy Ferenc: Irodalmi arcképek és újabb beszédek. Pest. 206-211.
Balogh Margit – Gergely Jenő (1996): Egyházak az újkori Magyarországon 1790-1992. História – MTA Történettudo-mányi Intézete, Budapest.
Csepregi Zoltán (2015): Hálózatosság Közép-Európa reformációjában 1540-1610 – a wittenbergi ordinációs anyakönyvek vizsgálata alapján. In: Peter Kónya és Annamária Kónyová (ed.): Od reformácie po založenie cirkvi. K 400.výročiu synody v Spišskom Podhradi – A reformációtól egyházalapításig. A Szepesváraljai Zsinat 400. évfordulójára. Vydavateľstvo Prešovskej univerzity, Prešov. 97-129.
Csepregi Zoltán (2019): Ároni ház. A nepotizmus protestáns változata? Credo. 25(3-4), 55-61.
Domokos Péter – Paládi-Kovács Attila (1986): Hunfalvy Pál. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Jancsó Elemér (1943): Döbrentei Gábor élete és munkássága. Erdélyi Tudományos Intézet 1943. évi Évkönyve. Kolozsvár. 49-174.
Karády Viktor (2024): Az evangélikus értelmiségképzésről és ‘túliskolázásról’ a dualista Magyarországon. Pedagógiatör-téneti Szemle. (6)1, 76-85. DOI: https://doi.org/10.22309/PTSZEMLE.2024.1.6
Klein Gáspár (1943): Az államtanács állásfoglalása a protestánsok külföldi iskoláztatásával szemben. Egyháztörténet. 1. 204-225., 356-376.
Kollár Zsuzsanna (2021): Kis János tudományszervező munkája. In: Fórizs Gergely, Kertész Botond és Vaderna Gábor (szerk.): Egyház – irodalom – tudomány. Kis János (1770-1846). Recitii – Evangélikus Országos Gyűjtemény, Budapest. 113-128.
Kovács I. Gábor – Takács Árpád (szerk.) (2022): Az „összeilleszkedés” változatai. Az akkulturációtól az asszimilációig. A dunamelléki és dunántúli zsidó származáső református egyetemi tanárok életrajzi adattára és életútleírása. Magyarországi egyetemi tanárok életrajzi adattára 1848-1944. IV. ELTE Eötvös Kiadó – Eötvös Loránd Tudomány-egyetem, Budapest.
Kovács Sándor (1890): A soproni ev. lyceumi Magyar Társaság története 1790-1890. Sopron.
Krisch András (2021): Magyar prédikátor, német szónok. Kis János lelkész soproni tevékenysége. In: Fórizs Gergely, Kertész Botond és Vaderna Gábor (szerk.): Egyház – irodalom – tudomány. Kis János (1770-1846). Recitii – Evangélikus Országos Gyűjtemény, Budapest. 62-74.
Schneider István (2009): A soproni diáktársaságok a XIX. században. Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar Neveléstudományi Intézete, Pápa.
Soós István (1987): Kis János levelei Döbrentei Gáborhoz. Soproni Szemle, 41(1-2), 128-141.
Szállási Árpád (2004): Adatok Duka Tivadar életéhez és munkásságához. Orvostörténeti Közlemények. 188-189. 127-140.
Szász Lajos (2017): A Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás magyar református hallgatói (1821-1918). In: Sasfi Csaba és Ugrai János (szerk.): Iskola, művelődés, társadalom. Az oktatás, nevelés és művelődés társadalomtörténeti látó-szögei. Rendi társadalom – polgári társadalom 29. Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület, Budapest. 175-187.
Szász Lajos (2021): Református „ároni” házak és családi stratégiák. A Barla Szabó, Szondy és Csécsi Nagy családok történetének tanulságai. In: Bárth Dániel (szerk.): Papok a 18-20. századi lokális közösségekben. Történetek talál-kozása. MTA – ELTE Lendület Történeti Folklorisztikai Kutatócsoport. Budapest. 203-222
Tóth Kálmán (2021): Kis János Emlékezéseinek újraolvasási lehetőségei. In: Fórizs Gergely, Kertész Botond és Vaderna Gábor (szerk.): Egyház – irodalom – tudomány. Kis János (1770-1846). Recitii – Evangélikus Országos Gyűjte-mény, Budapest. 75-112. Ugrai János (2022): Reformkori akadémikusok foglalkozása, különös tekintettel a papokra és tanárokra. Korall, 23(90), 5-25. DOI: https://doi.org/10.52656/KORALL.2022.04.001
##submission.downloads##
Megjelent
Hogyan kell idézni
Folyóirat szám
Rovat
License
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 4.0 International License.
Pedagógiatörténeti Szemle