Köszöntő Németh András professzor hetvenötödik születésnapjára

Absztrakt

Az akkor nyolcvankilenc esztendős Mészáros István írta ezeket a baráti hangú köszöntő sorokat tíz évvel ezelőtt, Németh András professzor úr hatvanötödik születésnapja alkalmából. Az a Mészáros István neveléstörténész professzor, aki sokunk megbecsült és szeretett tanára volt az Eötvös Tudományegyetemen, az 1970-es években. Az ő személyes hatása, mentori gesztusai inspirálták és segítették a pedagógiatörténész pálya kezdetein a fiatal Németh Andrást is. De mindannyiunk által őszintén elismert, immáron négy évtizedes szakmai pályafutáshoz kellett még más is: kezdetben a töretlen elszántság a kitartó szakmai önépítésre, az új kutatási témák és módszerek iránti nyitottság, a nemzetközi tudományos kapcsolatok következetes szervezése. Később pedig kellett a kiérlelt szakmai opuszok sokaságának megjelentetése a nemzetközi tudományos kommunikáció legmérvadóbb felületein, a személyes példaadáson alapuló következetes tudományszervező munka, a tudományos iskolateremtés az eredményes kutatócsoportok létrehozásával. Végül pedig szükséges volt a feltétlen tiszteletet érdemlő szakmai pályához a tehetséges fiatal kutató generációk felkarolása, a támogatásra méltó utódok számára a kibontakozást biztosító szakmai tér biztosítása.