Az ember viszonya az erdőhöz

Absztrakt

Izgalmas feladatot állít Ph. J. Stewart maga elé, s az Erdő szerkesztői révén elénk is: a természet és az ember viszonyát szeretné új alapokon értelmezni. Szerinte mind az a tétel, amelyik az embert a természet fölé helyezi, mind az, amelyik alá, egyformán két, egymást kizáró kategóriát feltételez, holott a legújabb szemlélet alapján - az utalások szerint föltehetıen a kibernetikairól van szó - az emberi elmét is a természet részének kell tekinteni. Mintha nem az volna a kérdés, hogy miben különbözik ember és természet, ember és erdő, vagy hogy mi haszna van „az erdőnek a nép számára”, hanem, hogy milyen erdő állapot szükséges elménk egészségéhez. Érdekes a téma, valóban megéri a fáradságot, s talán nemcsak kíváncsiságunk kielégítése céljából. Ha azonban komoly eredményt akarunk elérni e téren, mégpedig addig, amíg vannak erdeink a Földön, akkor nem korlátozhatjuk elménkre az ember és természet viszonyáról való kérdezősködést. Ha szükségünk van e viszony ismeretére, akkor az testünk, sőt működésünk tekintetében is keresnünk kell.