Mi az, ami beteg és pusztul?

Absztrakt

Szaklapunk egész augusztusi száma „erdeink egészségi állapotával”, s ezen belül is elsősorban „a kocsánytalan tölgy pusztulásával” foglalkozik. A szándék nyilvánvaló: minden cikk szerzője diagnózist igyekszik adni, hogy kidolgozható legyen valamilyen terápia a tölgypusztulás megállítására, a beteg erdők meggyógyítására. Dr. Solymos Rezső viszont bevezetőjében úgy foglalja össze a diagnózis-javaslatokat, hogy „végleges választ a kár okairól még nem lehet megfogalmazni”. Fölmerül tehát a kérdés, hogy miért nem tudunk megfelelő diagnózist adni. A bevezető és az első két cikk elolvasása után az lehet az egyik lehetséges válasz, hogy azért, mert többek között nem tudjuk, mi az, ami beteg és pusztul. A „fák”, „a kocsánytalan tölgyesek”, „az állományok”, „a gazdanövény” pusztulásáról beszélnek az erdészeti szakma képviselői, míg „élőlény populáció”, „társulás”, „erdő”, „a bioszféra” destabilizációjáról is szó esik a pusztulás „ökológiai” magyarázatát kifejtő Jakucs Pál akadémikus írásában. Az pedig egyáltalán nem mindegy, hogy faegyedre (egy faj képviselőjére), faállományra (itt egy szelektált populáció egyetlen korosztályára), teljes populációra vagy esetleg társulásra (cönoszisztémára) stb. próbálunk-e diagnózist adni, amikor az „erdő” betegségének az okát akarjuk meghatározni.