Kórképeink hasonlítása

Absztrakt

Erdeink, pontosabban erdeink maradékainak végpusztulása erdész, azaz fatermesztő szemmel nézve nemzeti katasztrófának látszik. (Szilágyi, Magyar Nemzet, 1993. nov. 19.) Az erdők roncsait a Bioszféra szemével nézve ez a folyamat a haldoklás, a földi Élet végóráinak a megnyilvánulása. Fatermesztő szemmel nézve a kórkép az idős faállományok eltűnésében, életképtelen faültetvényekben, pénzben kifejezhető érték- és fatermés veszteségben, faimportra szorulásban jelentkezik. A Bioszféra és az erdők organisztikus tulajdonságaiból (is) következő létfeltételeinek az ismeretében a kórkép sokkal súlyosabb: a 2-3000 fajú, a fapopulációk esetében több száz korosztályú élelmi hálózatok rövidre záródásának, az önszervezettség és az önfenntartó képesség megszűnésének, a jövő nemzedékek létfeltételei kizárásának formáját ölti a ma létező emberi társadalmak vírusszerű mőködése következtében. Erdész szemmel a kór oka néhány erdészeti vezető önzése, karrier- és pozícióféltése.