Adottság-e a termőhely?

Absztrakt

A „termőhelyi adottság” jellegzetesen mezőgazdasági, növénytermesztési kifejezés. Erdészeti elterjedése is a fatermesztési célok követésének következménye. Erdeinkkel, s azok degradáltságával kapcsolatban azonban nem a termőhelynek (talajnak, klímának) a faállományra gyakorolt hatása mérlegelendő, hanem éppen fordítva: a faállománynak, s az erdő élelmi hálózata többi alkatrészének, valamint az embernek a talajra, a mikro-, mezo- és makroklímára való hatása a megfontolandó és vizsgálandó. Ősrégi, s napjainkban is bárhol megtapasztalható összefüggés, hogy az erdőirtás a talajok eróziójával, degradációjával, tápanyagaik kimosódásával jár, s ezután a klíma is szárazabbá, szélsőségesebbé válik. Trópusok, szubtrópusok meredek hegyoldalain már az első erdőirtás, a paradicsomi állapotba való első belenyúlás is tökéletes termıhelyi degradációt, sivataggá válást okozhat. Más helyeken, különösen a mérsékelt övi síkságokon, akár több ezer éves emberi „kultúra”: erdő helyén mezőgazdaság, állattenyésztés, fatermesztés után is létezhet még valami maradványa a talajnak, elviselhető mértéke a klímának, de mivel véges készletekről van szó, ezek fogyása sem tarthat végtelen ideig sehol.